ho-ho-hó

Bizony itt is nagy hó van és most is szakad.
Ma úgy gondoltam, hogy mindkét lánykám elég zizi, így rájuk fér egy kis friss levegő.
Ők élvezték is, a nap is kisütött akkor. De a babakocsit tolni nem volt piskóta.. Nohát nem terepjárónk van, de azért azt gondoltam bírja a havat..és azt is gondoltam, hogy pedáns németekhez híven takarítva lesznek a járdák. Egyébként takarították, amennyire lépést tudtak tartani az idővel, de a nagyobb baj az volt, hogy a hótolóval hófalakat építettek a zebrákhoz, ergo át kellett ugratnunk azokat. Vicces volt..testvérkocsival voltunk, két gyerekkel kellett akrobatikázni.
No mindegy, lényeg, hogy jól érezték magukat, de a zizzentség megmaradt. :)
Nekik is lehetnek rossz napjaik ugye? De miért pont egyszerre?

Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy már lassan nekem is szótár kell Pankához.
Az ember lánya nem mindig gondol arra, hogy a századszor is elismételt szó talán német is lehet. Pedig kénytelen leszek megszokni.
Délután az asztalnál ült, én csináltam neki az ennikéjét és elkezdte mondani, hogy "telá".."nem értem Panka".."telá".."nem értem".."telá"..hát ez így ment egy darabig, Panka kellőképpen ideges is lett értetlenségem miatt.
Aztán leesett... TELLER...ahhh..még szépen is ejtette ki. Tányér kellett neki.